Rendezvénysorozat a 120 éve befejeződött marosludasi hozzátelepítés emlékére

Könyvbemutató: Tóth Mária Orsolya - A marosludasi hozzátelepítés története és emlékezete (1903-1989)

Tóth Mária Orsolya kutatása egy közösség történetét követi nyomon a kezdetektől napjainkig. Az 1894-es telepítési törvény nyomán Marosludas mellett megépült telepekre a magyar nyelvterület különböző régióiból verbuválódott lakosság az új élettérben élte át a 20. század sorsfordító eseményeit. 

A kötet két útvonalon vezeti végig az olvasót. Az egyiken haladva a közösség történetét ismerjük meg: a letelepedést, a közösséggé szerveződést, ennek stratégiáit és feszültségeit, a tájjal, a környező és a kibocsátó településekkel kiépített kapcsolatok alakulását, a társadalomtörténeti fordulópontok (háborúk, impériumváltás, földreform, kollektivizálás) hatásait, a megmaradás és az elrajzás, a hagyományőrzés és a modernizálódás mintáit és eseteit, az általános folyamatokon belüli egyedi döntéseket. A másik vonalon a szerző a kommunikatív és a kulturális emlékezet alakzatait, ezek sajátosságait, előnyeit és korlátait, a forrásértelmezés technikáit, az objektív tények és a személyes interpretáció viszonyát láttatja. (Dr. Keszeg Vilmos)

Helyszín: Andrássytelep, Kultúrotthon

Időpont: 2025. november 30., 12 órai kezdettel

A kötetről Dr. Keszeg Vilmos és Dr. Biró Annamária beszélget

További információk az EME Kiadó oldalán

Élhető város megtorpant projektekkel

Marosludas hangulata teljesen megváltozott, a rendezett utcák, terek, lakónegyedek, templomok élhető város képét nyújtják. Azonban a gazdasági megszorítások itt is éreztetik hatásukat. A kevésbé népszerű helyzetről és intézkedésekről Kis István, a város alpolgármestere számolt be lapunknak.

– A polgármesteri hivatalnak a lakosság számához arányítva 150 alkalmazottja lehetne, mégis csak 104-en vagyunk. A városvezetés már az év elején éppen a gazdaságosság miatt úgy döntött, hogy állásokat számol fel. Tekintettel arra, hogy katasztrófavédelmi (ISU) alegység is működik a városban, és rohammentő szolgálat (SMURD) is van, 10 személyt építettek le a helyi önkéntes tűzoltószolgálattól, a helyi rendőrségnél pedig hét állást szüntettek meg – tájékoztatott az alpolgármester. 

Újdonságok az iskolában

Aszalos Rozália, az 1-es Számú Általános Iskola helyettes igazgatója, zene- és vallástanár az itt folyó oktatást illető több újdonságról számolt be. 

Jó hír, hogy két új tanár csatlakozott a pedagógusi közösséghez: Bartos-Elekes Imre történelem- és Ráduly Vivien földrajztanár személyében. 

Tanítás alatt fiókban őrzik a telefonokat

Az aligazgató elsősorban azt emelte ki, hogy megoldást találtak a mobiltelefonok iskolai használatára. Órák előtt, minden reggel a tanulók egy fiókban, illetve egy telefontartóban helyezik el a készülékeket. Ezeket a tanár bezárja, s órák után kinyitják a fiókot, és minden tanuló elveheti a telefonját. A diákok és a szülők is elfogadták ezt a döntést, sőt mostanra úgy érzik, hogy helyes és hasznos intézkedés volt.

Pótolják a mulasztást, autópálya-csomópont épül Marosludason

Országszerte 19 helyen módosítják a meglévő autópályákat, újabb le- és felhajtósávokat alakítva ki. Az egyik közülük Marosludason lesz, ahol gazdasági fellendülést is remélnek a változástól.

Maros megyén az A3-as autópálya halad át, ami Gyalu, Kolozsvár érintésével érkezik a megyébe Maroskecénél, és Marosludast, Radnótot elkerülve ér el Marosvásárhely közelébe. Jelenleg épül ennek meghosszabbítása, jól haladnak a Nyárádtő–Nyárádszereda útvonalon. A következő szakasz megépítése már Gyergyóalfalut fogja érinteni. 

Megkezdődött a cukorrépa feldolgozása, mennyire elég a hazai alapanyag?

Jó minőségű cukorrépát gyűjtenek be idén a termelők, Marosludason már nekifogtak a feldolgozásnak. Jelenleg az országban mindössze két cukorgyár működik, a hazai szükséglet kevesebb, mint egyharmadát fedezik. Gyárlátogatáson voltunk.

Romániában csaknem kétszáz éves a cukorfeldolgozás, és míg valamikor csaknem negyven gyár foglalkozott a cukorrépa feldolgozásával, ma már csak kettő működik: egy a Neamț megyei Roman városban, a másik pedig Maros megyében, Marosludason. Ez utóbbiban egy hete kezdődött meg a cukorrépa feldolgozása, csütörtökön Maros megye prefektusa a helyszínen járt, akit mi is elkísértük.

Van támogatás, mégis kevesebb az alapanyag 

A marosludasi gyárnak jelenleg két román üzletasszony a tulajdonosa. Az egyik közülük, Vali Porojan csütörtökön elmondta, hogy harmadik éve dolgozzák fel a cukorrépát, aminek nagy részét Maros megyei, de Fehér, Kolozs, Szeben megyei termelők is biztosítják. Tavaly több nehézségük volt a gazdáknak a termés begyűjtésével, ráadásul az alapanyag minősége sem volt tökéletes. Idén csökkent a leszerződött hektár mennyisége, és bár hatezer hektárról begyűjtött cukorrépát tudnának feldolgozni, csak 3900 hektárt tudtak leszerződni.

„A szkander nemcsak erőfitogtatás” – Interjú Kolozsvári-Kovács Edward háromszoros világbajnokkal

A marosludasi Kolozsvári-Kovács Edward veretlenül szerezte meg pályafutása harmadik világbajnoki címét idén szeptemberben a Grand Master 90 kilogrammos jobb kéz kategóriában. 

A közel két évtizede versenyszerűen karbirkózó Maros megyei férfi nemcsak versenyzőként, hanem edzőként is meghatározó alakja a sportágnak: Marosludason saját edzőtermet vezet, ahol fiatalokat készít fel hazai és nemzetközi versenyekre, a Román Szkanderszövetség edzői bizottságának elnöke. A háromszoros világbajnokkal pályafutásáról, sikerei titkáról, a szkander romániai helyzetéről, utánpótlásról beszélgettünk.

– Sokak számára ismerős élmény, hogy fiatalok az iskolapadon vagy a kocsmaasztalon mérik össze erejüket szkanderben baráti kihívásokként. Ön hogyan került kapcsolatba a szkanderrel, mikor érezte azt, hogy ez több egyszerű játéknál, és döntött úgy, hogy komolyan kezd el foglalkozni vele?

– Gyerekként mindig vonzódtam az erősportokhoz, és természetesen a szkander is hamar megtalált. Először baráti kihívások formájában próbáltam ki én is, de gyorsan rájöttem, hogy ez nemcsak az erőről, hanem a technikáról, gyorsaságról és taktikáról is szól. 2007 óta sportszerűen űzöm, az életem részévé vált. Emlékszem, az első versenyem hatalmas élmény volt: tele izgalommal és bizonytalansággal álltam asztalhoz, de amikor a dobogón álltam, végleg eldőlt: ez lesz az én sportom.