– Sokak számára ismerős élmény, hogy fiatalok az iskolapadon vagy a kocsmaasztalon mérik össze erejüket szkanderben baráti kihívásokként. Ön hogyan került kapcsolatba a szkanderrel, mikor érezte azt, hogy ez több egyszerű játéknál, és döntött úgy, hogy komolyan kezd el foglalkozni vele?
– Gyerekként mindig vonzódtam az erősportokhoz, és természetesen a szkander is hamar megtalált. Először baráti kihívások formájában próbáltam ki én is, de gyorsan rájöttem, hogy ez nemcsak az erőről, hanem a technikáról, gyorsaságról és taktikáról is szól. 2007 óta sportszerűen űzöm, az életem részévé vált. Emlékszem, az első versenyem hatalmas élmény volt: tele izgalommal és bizonytalansággal álltam asztalhoz, de amikor a dobogón álltam, végleg eldőlt: ez lesz az én sportom.
