IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (5. rész)

Így emlékeznek rá…

1. Dr. Nagy Zoltán – volt kórházigazgató, osztályvezető főorvos
2. Szabó Ildikó – műtős asszisztens
3. Dr. Sepsi Lajos ifj. – a nagyenyedi Kórház sebészeti osztályának főorvosa
4. Dr. Chișu Iov Ionel – a ludasi kórház belgyógyászati osztályának főorvosa
5. Bitai Bojkó Rozália – ápolónő
6. Bitai Bojkó Blanka Mária – tanuló, a Takács család szemefénye

1. Dr. Nagy Zoltán – volt kórházigazgató, osztályvezető főorvos:

Dr. Takács Tibor, mint aneszteziológus-reanimátor szakorvos, több mint 35 éven át becsülettel, emberséggel, kitűnő szakmai tudással szolgálta a sürgősségi betegellátást a marosludasi kórházban.

Az egyetem elvégzése után, mint pályakezdő, Maroskecze és a hozzá tartozó falvak betegellátását végzi nagy szorgalommal, messzemenő emberséggel, fiatalos lendülettel. Bizonyíték a fent említettekre, hogy távozása után a körzet lakosai a ludasi kórházban elsősorban Takács doktort keresték bízva a betegségük megoldásában.

Tulajdonképpen sebésznek készült, ami nem sikerült, s így választotta az aneszteziológus -reanimátor rokonszakmát, ami abban az időben egy új szakmának számított és új lehetőséget kínált a sürgősségi betegellátásban. Így lett ő az első reanimátor a ludasi kórháznál ellátva a sebészeti osztály, szülészet, nőgyógyászat, de a többi osztályok sürgősségi betegeit is, számtalanszor éjt nappallá téve dolgozott a betegek megmentéséért. Megszervezi a sürgősségi betegellátást a helyszínen, szállítás közben majd véglegesen az osztályokon. Tanítja a középkádereket, sofőröket, kisegítő személyzetet tökéletesítve a sürgősségi ellátást. Önmagát is állandóan képezte, egyetemi kurzusokon vett részt több alkalommal.

Az emberség, segítőkészség megtestesítője volt, mindenkihez volt egy bátorító szava. Műtét előtt számtalanszor mondta: "Ne féljen, én a fejénél állok s vigyázok magára! Nem fog fájni."

Ismervén, mint kiváló szakembert, betegekkel való törődését én és a feleségem is betegei voltunk műtét kapcsán. Már nyugdíjas volt és megkértük: "Tibor, légy te is ott a műtét alatt", amit tiszta szívből teljesített. , (25 éves igazgatóságom alatt jelképe úgy maradt meg, mint egy kiváló szakember, jó kolléga, igazi barát, akit mindenki tisztelt.

 Emlékét örökre megőrizzük!

Marosludas, 2009.03.08

2. Szabó Ildikó – műtős asszisztens:

„Dr Takács Tibor ahhoz a generációhoz tartozott, aki életét az emberek gyógyítására áldozta. Jelenléte mindig biztonságot jelentett, mindig fel lehetett nézni rá.

Szívesen együttműködött a sebészekkel, s azok gyakran kikérték véleményét a diagnózisok megállapításában, a műtétek elvégzésében.

Orvosi teendői mellett érdekelték környezetének társadalmi – gazdasági problémái is. Jó szociológus vált volna belőle”

3. Dr. Sepsi Lajos ifj. – a nagyenyedi Kórház sebészeti osztályának főorvosa

„Așa l-am văzut eu...

L-am cunoscut pe doctorul Takács Tibor din fragedă copilărie. De pe la mijlocul anilor '60 proaspăt venit de la specializarea in anestezie si terapie intensiva din Centrul Universitar Tg. Mureș. În anii aceia, copil fiind savuram cu atenție poveștile Tatălui meu despre acțiunile de vitejie medico-chirurgicale trăite împreuna cu doctorul Takács. Zilnic la masa de prânz sau cină trăiam actele de mare curaj si responsabilitate medicala povestite de Tatăl meu, despre cum au reușit sa rezolve cazuri dificile împreuna cu colegul și prietenul sau devotat, doctorul Takács.

Chiar din copilărie am avut o admirație pentru „Tibi bácsi" (cum îi spuneam). Îl vedeam si ne întâlneam zilnic, fiind vecini de bloc. Statura lui impozantă, atletică, mereu îmbrăcat elegant, zâmbitor și bine dispus, comunicativ nu putea sa treacă fără sa-l remarci. În tinerețe mi-a fost un îndrumător si m-a încurajat mult in activitatea sportivă dându-mi cârti si sfaturi utile.

Apoi anii au trecut si eu am devenit student la Universitatea de Medicina din Tg. Mureș. În acea perioadă vacanțele mi le petreceam obligatoriu la secția de chirurgie alături de Tatăl meu, de doctorul Takács T, dr.Tóth F, dr. Zsombori și dr. Pop Zaharie. Pașii mei in medicina de la bun început au fost călăuziți de acești oameni minunați care n-au cunoscut ce este timpul liber, dacă este noapte, sâmbătă, duminică sau alte sărbători, pentru ca ei erau la orice moment din zi la datorie. Dr. Takács si Tatăl meu erau cei mai înflăcărați dascăli ai mei. Dr.Takács anestezist fiind, era si un foarte bun medic internist care m-a învățat o serie de lucruri despre plămâni si inimă, punându-mi stetoscopul in urechi. De la el am învățat anestezia de conducere, intubația oro-tracheala si meticulozitatea in consultul bolnavului. Pe de alta parte Tatăl meu m-a îndrumat, ași putea spune zi si noapte introducându-mă in tainele chirurgiei. M-au învățat o serie de gesturi, tactici care nu erau scrise in nici un tratat, lucruri de care si ei si-au dat seama prin experiența si truda zilnică. Tot ce am învățat de la Ei mi-au fost de mare folos in momentul când mi-am început specializare in chirurgie la București. Astfel încât datorita pregătirii pe care l-am primit la secția dc chirurgie din Luduș după câteva luni de acomodare am fost cooptat ca medic de gardă( !) la Clinica de chirurgie `Dr.I.Cantacuzino din București. Pe lângă natura profesionista a activității celor doi(Dr. Takács T. si dr. Sepsi L) m-a frapat in permanenta prietenia si stilul de conlucrare care pentru mine a fost un model toata viata Tatăl meu adesea spunea ca nu crede ca in tara mai exista un asemenea `tandem' care sa funcționeze atât de bine având la baza prietenia, respectul reciproc si atașamentul fata de omul suferind.

Era un iubitor de muzică, pasionat de literatura beletristică si un mare sportiv toata viată. De multe ori după momente tensionate care nu erau puține avea un dar deosebit de a destinde atmosfera povestind bancuri sau întâmplări hazlii care aduceau hohote de râs pentru toți aflați in preajmă. Chiar si după ani de la decesul Tatălui meu de cate ori veneam acasă la Luduș si îl vizitam de Dr.Takács mi se destăinuia și spunea ca practic nu exista zi când sa nu-și amintească de Tatăl meu si de felul in care conlucrau împreuna. Vizitând-l in locuința lui din Luduș, a fost in permanenta o mare plăcere si un prilej bun de a depana amintiri, de a ne povesti din întâmplările și din necazurile din spital, totdeauna dându-mi cele mai bune sfaturi profesionale si părintești. Ne plimbam in gradina Domniei sale arătându-mi florile si pomii fructiferi de care era atât de mândru. După pensionare, deși bolnav a reușit sa-si mențină tonusul optimist si buna dispoziție care-l caracteriza toata viată. Cred ca nu greșesc afirmând ca un asemenea cuplu medical cum era Tatăl meu si dr. Takács este o raritate si sunt convins ca oamenii de aici i-au apreciat si amintirea lor v-a rămâne vie pentru totdeauna in inima si mintea ludușenilor. ”

4. Dr. Chișu Iov Ionel – a ludasi kórház belgyógyászati osztályának főorvosa

Fragment din articolul intitulat  Un mare medic și om apărut în Ludușeanul 19-25 noiembrie, 2007

Ca specialist în anestezie – terapie intensivă și–a împletit viața cu cea a spitalului din Luduș, unde zi și noapte a fost cel care a vegheat asupra situațiilor critice. În toată activitatea sa profesională a răspuns întotdeauna, indiferent de oră, la chemarea chirurgilor sau ginecologilor pentru a asigura în cele mai bune condiții anestezia necesară operațiilor de urgență. Au fost adeseori situații care necesitau intervenția sa, chiar pentru probleme medicale și n–a fost odată, să nu alerge la prima chemare spre a asigura funcțiile vitale celui aflat în suferință.

...

Cu toții, am avut în cel care a fost și va rămâne definitiv în memoria noastră, OMUL  și  DOCTORUL, TIBI TAKACS, un prieten, un sfătuitor onest, un om cultivat, sensibil și curajos, UN MODEL, demn de admirat și imposibil de copiat.

5. Bitai Bojkó Rozália – ápolónő

„Mind otthon, mind munkahelyén Dr. Takács Tibor a pontosság és a szeretet jellemezte. Nagy fontosságot tulajdonított a csoportmunkának. Szívesen látta el jó tanácsokkal az egész személyzetet, tapasztalatait megosztotta a környezetében dolgozókkal.

Soha senkitől családunk nem kapott annyi szeretetet, mint a doktor úrtól és feleségétől. Rajongtak kislányunkért s a legszebb erkölcsi értékekkel ruházták fel, amíg éltek. Istenfélőként nevelték már zsenge kortól, szeretetre, rendre oktatták.”

6. Bitai Bojkó Blanka Mária – tanuló, a Takács család szemefénye:

„Mindig felnéztem „erős tatámra”. Így neveztem én Takács Tibor Doktor bácsit.  Magas termetű, izmos ember volt, s mindig azt mondta „amíg engem látsz, soha ne félj” ezért mindig biztonságban éreztem magam mellette.

Nagyon sok időt töltöttünk együtt, vásároltunk, dolgoztunk, verset mondtunk, énekeltünk, TV-t néztünk és nagyon sokat játszódtunk.

Az egyik gyerekkori álmon az volt, hogy a magasban lehessek. Ezért erős tata egyik tenyerében tartott, én felálltam és ő a magasba emelt

Olyan nagyon szerettem őt, hogy szüleimnek azt mondtam, hogy Isten után „erős tatához” és „erős mamához” kötődök a legjobban.

Nagyon szerettem őket, nincs olyan nap, hogy ne idézzek fel pár emléket, amely hozzájuk fűződik.

Mindig megnézem a képeket, amelyek kivannak rakva a szobámban, s mindig úgy érzem, hogy ismét együtt vagyunk.

Erős tata és erős mama voltak számomra a legfontosabb emberek, s emléküket örökre a szívembe zártam.”

Összeállította: Szekeres Adél

A cikksorozat részei: 1. rész | 2. rész | 3. rész | 4. rész | 5 rész