A magyar publicisztika képviselője, Kakassy Endre, 1903 május 15-én született Marosludason, a Temető (Avram Iancu) utca 16. szám alatti családi házban.
Tanulmányait a helybeli Állami Magyar Iskolában kezdte, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytatta. Itt érettségizett 1923-ban. Jogi tanulmányait a bukaresti egyetemen folytatta 1923-1926 között.
Publicisztikai tevékenysége 1926-ban kezdődött. Fontosabb állomásai a bukaresti "Keleti újság", ahol először mint tudósító, majd mint szerkesztő publicisztikai írásokat, verseket és szépprózát közölt. 1931-ben a "Magyar Kurír" bukaresti hetilap szerkesztője volt. Az 1929-1933 közötti nagy gazdasági válság idején állás nélkül marad, s egy ideig cégfestőként tartja fent magát. Az 1930-as évek közepén Brassóba költözött, ahol 1934-től munkatársa, majd 1938-tól felelős szerkesztője a Brassói Lapoknak. 1942-ben a temesvári "Déli Hírlap" főszerkesztő helyettese. 1944-ben a "Keleti Újság" és "Magyar Újság" összeolvadásából keletkezett "Keleti Magyar Újság" kolozsvári napilap szerkesztője lesz, Szász Endre, Nyírő József, Jenei László után.
A második világháború után, 1948-tól 1949 júliusáig a Kolozsvári Református Egyház kerület Igazgatótanácsának képviselője. 1951-1960 között szinten ezt a tisztséget töltötte be, majd 1963. május 31-től haláláig mint tervező-normázó dolgozott itt.
1951-ben Takács Lajos, az együtt élő nemzetiségek miniszteréhez intézett levelében az Igazgatótanács kérte dr. Tőkés István, teológiai tanulmányok (Tőkés László püspök édesapja) és Kassay István tisztviselő szabadlábra helyezését, akiket koholt vádak alapján 1950 július 1-én keletkezett kérvényében Kakassy Endre kérte az Igazságtanács ügynökosztályához tartozó kiadóhivatal vezetői tisztségébe való visszahelyezését és az ellene folytatott rendőrségi vizsgálat befejeződése és hazabocsátása után. 1963. október 18-án hunyt el Kolozsváron. Az utolsó években az Igaz Szó, Utunk, Korunk munkatársaként, mint közírót, szerkesztőt, írót és fordítót tartotta számon a romániai közélet.
Érdemes áttekinteni röviden munkásságát, amely az irodalmi alkotások sokaságában valamint a fordítói minőségében nyilvánul meg.
1935-ben a Brassói Lapok és Népújság Ajándék regénytár sorozatban közli "Európa Patkányai" című kalandregényét. A Hasznos Könyvtár sorozatban együtt Lőrinci Lászlóval "A tyúk nem hibás - baromfitenyésztési tanácsadó" című munkát teszi közzé 1936-ban. Mind 1936-ban az E SZ C és a Kolozsvári Magyar Színház közös drámapályázatán "A vörös kör" c. színpadi alkotását előadásra minősítik. 1943-ban Aradon jelent meg az "Erdélyi mesevilág" c. gyerekkönyve.
Egy egyfelvonásos népjátékot is írt a "Viharos kézfogó" amely 1959-ben magyar és román nyelven, majd 1961-ben Temesváron szerb fordításban is megjelent.
Mint a román-magyar közös irodalmi múlt kutatója, a román magyar kapcsolatok cselekvő részese. Az 1950-es évek folyamán közölt cikkeivel és tanulmányaival, klasszikus és kortárs szerzők köteteinek gondozásával, valamint fordításával, a román irodalom magyar nyelvű népszerűsítésének kötelezte el magát.
Fordításai közül, megjelenésük kronológiája szerint megemlíteném, Leonid Petrescu "Egy ebéd kalandjai" c. tudománynépszerűsítő munkát (1955), Emil Galan "Szomszédok" c. kötetét (1965), Kacsó Sándorral együtt, Ion Călugăr "Egy mihaszna gyermekkora" c. regényét (1958), Majtényi Erikkel, Al. Vlahuţă válogatott írásait közölték "hideg Tűzhely" c. kötetben (1959)
1959-ben a "Fiatal Eminescu" c. könyve jelent meg majd 1962-ben "Eminescu élete és költészete" nagy monográfia, amelyet a Romániai Írószövetség 1963-ban irodalomtörténeti és kritikai díjával jutalmazott. Szerzőjét az első magyar nyelvű Eminescu monográfia szerzőjeként tartják számon.
Halála után, 1964-ben, mint posztumusz művét közölték "Mihail Sadoveanu - egy nagy élet és egy nagy életmű története"
S végül 1972-ben szintén halála után közölték az enyedi Kollégium 350. Évfordulója alkalmával "A kard" c történelmi színjátékát, amely az iskolája, az enyedi kollégium 1704-i felégetését, Pápai Pariz Ferenc rektorságának idejét idézi fel. Írói álneve Régeni András volt. munkásságát halála után a Korunk, Utunk és az Igaz Szó folyóiratokban David Gyula, Mózes Huba, Vita Zsigmond, Szabó Máté Barna, Nagy Pál méltatták.
Forrásanyag:
- Romániai magyar irodalmi lexikon, 2, Kriterion Kiadó, Bukarest 1991
- Révai Új Lexikon, 11, Babits Kiadó, Szekszárd, 2003
- Dávid Gyula, Sadoveanu kutatósok, Korunk, 11 sz, 1965
- Nagy Pál, A Fiatal Eminescu, Igaz Szó, 11 sz, 1959
- Vita Zsigmond, Egy könyvsorozat terve, Utunk, 32 sz, 1981
- Dionisie Györffy, Kassay Endre și Mihai Eminescu în publicația lunară a Casei de cultură "Liviu Rebreanu" Aiud, Nr. 1 (9) anul II, serie nouă.
Köszönet Bölöni Domokos újságírónak (Népújság) és Czirmay Csaba Levente marosludasi református lelkipásztornak a dokumentáris anyagokért.
Szekeres Adél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése