Egy különleges írással jelentkezünk ma. Korcsmáros Zoltán budapesti olvasónk történetével, akinek fél évnyi kutatómunka után sikerült többet megtudni felmenőiről és összeállítani családfáját.
A családfa egyik ága Marosludasra vezethető vissza, ezért Zoltán május végén megkereste oldalunkat azzal a kéréssel, hogy 1920 előtti marosludasi anyakönyvi kivonatok megtekintésében segítsünk neki. Ilyen információval a marosludasi református és katolikus egyházak képviselői segíthettek Zoltánnak, ezért segítettünk a kapcsolatfelvételben.
Továbbá idézünk a Zoltánnal folytatott levelezésből, amelyből kiderül családja marosludasi ágának története:
"Az ükapám, Korcsmáros János sok szentesi telepes családdal együtt 1891-ben letelepedett Temesvár mellett, és a Debreceni Református Egyházkerület szervezésével megalapították Újszentest. Innen valamilyen okból kifolyólag a Korcsmáros család átköltözött Marosludasra, ahol a dédanyám, Korcsmáros Eszter ötödik gyermekként, 1907. December 27-én megszületett. A nyolcgyermekes család legfiatalabbik tagja, Ferenc sajnálatos módon néhány hónapos korában, 1915. Szeptemberében itt hunyt el. A család a halotti bejegyzés alapján a Kisköz utca 15. szám alatt lakott.
Továbbá idézünk a Zoltánnal folytatott levelezésből, amelyből kiderül családja marosludasi ágának története:
"Az ükapám, Korcsmáros János sok szentesi telepes családdal együtt 1891-ben letelepedett Temesvár mellett, és a Debreceni Református Egyházkerület szervezésével megalapították Újszentest. Innen valamilyen okból kifolyólag a Korcsmáros család átköltözött Marosludasra, ahol a dédanyám, Korcsmáros Eszter ötödik gyermekként, 1907. December 27-én megszületett. A nyolcgyermekes család legfiatalabbik tagja, Ferenc sajnálatos módon néhány hónapos korában, 1915. Szeptemberében itt hunyt el. A család a halotti bejegyzés alapján a Kisköz utca 15. szám alatt lakott.
A családfő 1917-ben az I. Világháborúban életét vesztette. Trianon vérzivatara kapcsán, valamint a Magyar Állam hadiözvegyeknek nyújtott anyagi segítsége miatt, a család valamikor az 1920-as évek elején (1924 körül) visszaköltözött az anyaországba, Szentesre. Eszti mama sokat mesélt gyermekeinek a Marosludasi évekről, hogy télen sokat szánkóztak, csúszkáltak a havas lejtőkön.
Itt megemlíteném hálás köszönetemet Czirmay Levente Marosludasi Református lelkész Úrnak, aki önzetlen segítségével nagyban hozzájárult a családfa elkészítésében."
Gratulálunk Zoltánnak, nagyon szép munka! Szívesen látjuk egy szép napon Marosludason!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése