A vendéglátóipart nagyon kedvezőtlenül érintették a járvány miatti intézkedések. A teraszokat, vendéglőket, bárokat be kellett zárni. Ez történt a Pipacsos kerttel, a ludasiak kedvenc vendéglőjével és nyári kertjével is. Elmaradtak a rendezvények, a konfirmálási, ballagási asztalfoglalások, a torok, a találkozók. Molnár Ibolyát, a vendéglő tulajdonosát kérdeztük: hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot?
– Az első döbbenenet után próbáltuk elfogadni az elfogadhatatlant. Gondolkodtam, hogyan tovább, mit helyezzek előtérbe. Vannak olyan alkalmazottaim, akik első pillanattól velem kezdték, sokat húztunk együtt, s nem engedhetem meg, hogy elveszítsem őket. A szükségállapot bevezetésekor tizenöten kerültek kényszerszabadságra, öten maradtak, s én is lecsökkentettem a munkaóráimat. Nem lehetett tudni, hogy a kényszerszabadságosok megkapják-e a bérük 75 százalékát vagy sem, de időben megkapták. A májusi kéréseket még nem sikerült bevinni a rendszerbe, ugyanis eddig három alkalommal kellett feltölteni az igénylést, s minden alkalommal változtattak. Jó, hogy június elsejétől legalább a kerthelyiség megnyithatott, lehet vendégeket fogadni. Így az alkalmazottak nagy része visszatérhetett. Ketten továbbra is otthon maradtak, egy személy felmondott – fogalmazott Molnár Ibolya.
A hátralékokat újrafelosztva tudnák törleszteni
A karantén ideje alatt a vendéglő catering-szolgáltatása megmaradt.
– Eleinte féltek az emberek, nemigen volt igény erre a szolgáltatásra. Aztán lassan beindult, egyre nagyobb lett az igény a főtt ételre, csúcsidőben száz személynek is főztünk. Összesen öt alkalmazott dolgozott, de én is besegítettem. Kiss Artúr, a futár, nagyon sokat segített a konyhán is.
– A vendéglő és a terasz bezárása milyen anyagi kiesést jelentett a cégnek? – kérdeztük a vendéglőtulajdonost.
– Minden tartalékunkat – a cégét és a személyest is – felőröltük. Mégsem akartunk kölcsönbe bonyolódni. Az államnak nem sikerült kifizetni a február-márciusi járulékokat, ezért jelentős tartozásom gyűlt fel. Kiadtak egy törvényt, ami lehetővé teszi az adósságok újrafelosztását. A könyvelőnk azon dolgozik, hogy eszerint törlesszünk, s újrafelosztva fizessük a tartozásainkat. Ha júniusban nem kapjuk meg a halasztás lehetőségét, akkor nagyon nagy bajban leszünk, és sok vállalkozás csődbe megy. A krízishelyzet miatt le kell mondanunk a felújítás folytatásáról is. Egy megoldásunk lehet: újabb kölcsönhöz folyamodni.
Kérdésünkre – hogyan látja, a közeljövőben beindul-e a vállalkozás –, egyértelmű választ adott:
– Ugyanaz, ami volt, nem lesz. Nincs ahogy. Az emberekben ott van a félsz, beléjük rögzült a távolságtartás igénye. Emiatt otthon maradnak, megrendelik az ételt, vagy otthon főznek. Szerintem legalább két év kell ahhoz, hogy minden helyreálljon. Ez az év a túlélésről szól, semmi egyébről – mondta Molnár Ibolya.
Forrás: Népújság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése