Mivel Marosludasnak és környékének nincs idegenforgalmi vonzereje, a város vezetése úgy döntött, hogy felújítja a város tulajdonába került marosgezsei Bánffy-kastélyt, miután a család elvesztette az örökösödési pereket. Ezzel egy olyan objektumot szeretnének létrehozni, amely látványosságként kerülhet fel a környék turisztikai térképére – mondta Kis István, a város alpolgármestere.
Termelőszövetkezet, majd pszichiátriai osztály
A Bánffy-kastély történetéről, valamint a tulajdonosokról kevés hiteles leírást találni a közzétett ismertetőkben. Az bizonyos, hogy Marosgezse egyetlen B kategóriás műemlék épületét a Bánffy család tulajdonaként államosították el. A régi Marosludast és a hozzá tartozó Marosgezsét bemutató oldludus.blogspot.com internetes oldal szerint a kastélyt 1868 körül a báró losádi Györffy család házasság révén Marosgezsére telepedett egyik tagja építtette.
A kastély 1881-ben átkerült Bethlen Sándornak a tulajdonába, majd 1890-ben báró Losonczi Bánffy Béla, utóbb pedig János fia birtokába. Az államosításkor báró Losonczi Bánffy László és felesége, Zejkfalvi Zejk Heléna voltak a tulajdonosok, két gyermekük volt: Éva Mária Rozália Heléna Johanna és János.
A Diaszpóra Alapítvány honlapján olvasható leírásban a kastély története más, eszerint a Bánffyak a XIX. század elején jutottak birtokhoz Marosgezsén, és ők építtették a kastélyt, melynek első ura báró Bánffy Zoltán beresztelki birtokos volt, majd a birtok János fiára szállt. Báró Bánffy Zoltánt 1883-ban Maros-Torda vármegye főispánjává nevezték ki. Fia, Bánffy János volt a marosgezsei uradalom utolsó nemesi birtokosa, akinek Ábránfalvi Ugron Rózával kötött házasságából három fiúgyermek született Marosgezsén.
A marosgezsei kastélyt birtokló Bánffyak családfáját nem tisztünk taglalni – hiszen ehhez nem állnak rendelkezésünkre kellő források –, egy biztos, hogy a kastélyt és a birtokot a Bánffy családtól vették el az államosításkor. Miután a nemesek kiköltöztek, a kastélyban a kollektívgazdaság irodái, raktárai kaptak helyet. Aztán a kollektív gazdaság adminisztrációja elköltözött, 1960-ban a kastély átkerült az egészségügyi minisztériumhoz, és azóta is a marosludasi kórház pszichiátriai osztálya működik benne.
Rövidesen kiköltöztetik a betegeket
A kastély a település lankás részén épült. Az E60-as úton Ludasról Kolozsvár fele haladva bal oldalon a távolból szembeöltik az épület. Kevesen ismerik, a turisták nem keresik, nem is kereshetik fel, éppen rendeltetése miatt, hiszen a kapu mindig zárva van. Az udvarra sem lehet belépni. Ottjártunkkor sikerült közelebb mennünk az épülethez, mert valaki nyitva felejtette a kaput. Az épület elhanyagolt, környezete lehangoló. Csak a kastély mellett virágzó óriási orgonabokor javít a hangulaton, illata körüllengi a kastélyt.
Egy pillanatra elképzeltem, milyen pezsgő élet lehetett itt hajdanán, amikor a Bánffyak voltak az urak. Milyen szép lehetett az épület, milyen gondozott a környezet. Művelt, jómódú emberek vezették a birtokot, intézték a gazdaságot, a szomorú jövőt nem sejtve.
Hogy milyen lehetett a kastély? A kastelyerdelyben.ro szerint eredetileg egyemeletes épület volt, mindkét szintjét oszlopok tagolták – a földszintit hat dór stílusú oszlop, az emeletet négy fejezet nélküli –, ezek mögött nyitott terasz húzódott. Az emeleti részt utóbb befalazták. Az épület mindkét végén a központi épületrész szintje fölé magasodó saroktornyok találhatók. A hatszög alaprajzú tornyok sarkait kváderezés hangsúlyozza, ablakai mindkét szinten dísztelenek. A saroktornyok koronázó- és övpárkánya, a kváderezés és törtsíkú tetőszerkezet neobarokk építészeti megoldások. Az épület hátsó része egyszerűbb. Az államosítás után a főhomlokzat jelentős átalakításon esett át, s ezzel elvesztette eredeti szépségét.
A kastélyhoz díszfákkal beültetett szép park és gyümölcsös tartozott. A kettő 45 hektáron terült el. A marosgezsei nemesi családok – a Bánffy és a Bethlen – 700 hektár földet birokoltak. Szántóföldjeik nagy részét az agrárreform alkalmával a háborús veteránoknak és a hadiözvegyeknek osztották ki. A parkot felparcellázták, a telkekre a falubeliek építettek házakat. Csupán 15 hektár gyümölcsös maradt meg, amelyet a termelőszövetkezet használt 1990-ig. Mostanra annak is csak a maradványa van meg. Akárcsak a kastélyparknak.
Báró Bánffy Éva 1995-ben igényelte vissza a birtokot és a kastélyt. A birtokból sikerült visszaszerezni valamit. A bárónő halála után Bánffy Imre lett az örökös, azonban a kastélyt hosszú pereskedés után sem szolgáltatták vissza.
A romos, lelakott ingatlan a város tulajdonába került. Miután a városi kórház pszichiátriai részlegét egy régi iskolaépületbe költöztetik át, az önkormányzat a kastély felújítását tervezi.
Forrás: Népújság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése