Emlékállítás Eckentelepen

Albisi Eczken Sándor, a kisemberek pártfogója

A 19. század végén, a 20. század elején a magyar királyi kincstár telepítési célra földbirtokokat vásárolt; az akciót az 1894-es telepítési törvény V. törvénycikkelye szabályozta. A kezdeményező az akkori földművelésügyi miniszter, dr. Darányi Ignác volt, aki a magyarországi gazdálkodás reformját léptette érvénybe. A törvény első paragrafusa szerint „már létező községeknek hozzátelepités által leendő megnagyobbitása céljából” Marosludas mellett négy telepet alakítottak ki: Andrássy-, Belső-, Ecken- és Mezőalbistelepet.

A kincstár megvásárolta ifj. gróf Andrássy Gyula képviselő marosludasi és marosbogáti 3722 katasztrális hold 1444 négyszögöl birtokát, illetve Albisi Eczken Sándor földbirtokos 1408 kat. hold 1046 négyszögöl nagyságú földjeit, amelyek a Fundatura dűlőben, illetve Mezőszengyel irányában helyezkedtek el, a Tagok dűlőben (vö. Lovas S. 1908, 237–238, 401). A birtokot 316 ezer koronáért adta el, és elrendelte, hogy halála után a kincstár a fennmaradó 206 ezer koronát fordítsa telepítési célokra: „…az ország Erdély részében a Mezőségen birtokot vásárolni és (...) telepítési czélokra felhasználni” (vö. Lovas S. 1908: 401–410). A birtokán kialakított telepeket a kérése szerint nevezték el.

A megkérdezett marosludasi lakosság és a telepesek leszármazottainak emlékezetében Eczken Sándor mint a földjeit eladó egyik földtulajdonos jelenik meg, akinek nevét viseli a két telep, Eckentelep és a származási helye szerint elnevezett Mezőalbistelep.

A lokális emlékezetben nem él olyan történet, amely kitérne a földbirtokos személyére, cselekedeteire, viszont a korabeli sajtóban több hír is megjelenik róla.

Kicsoda Albisi Eczken Sándor?

A marosbogáti református temető egyik sírköve szerint Albisi Eczken Sándor a Gothus Eczken családból származott, és 1837. január 13-án született, a születés helye ismeretlen. Halálának éve nincs felvésve, viszont az Ellenzék 1907. augusztus 19-i számában olvashatunk erről: „Albisi Eczken Sándor földbirtokos folyó hó 17-én d.u. 3 órakor, életének 72-ik évében rövid szenvedés után elhunyt Marosludason” (Ellenzék. 1907. XXVIII. évf., 188. szám). Ezt a dátumot megerősíti a marosludasi református halotti anyakönyvi bejegyzés is.

A marosbogáti református anyakönyvekben három beírást találunk: házasságkötése Belényesi Rózával (1881), Zoltán nevű fiának (1882) és feleségének halála (1886).

Amit a sajtóból tudunk

A média célja a tudósítás, a közérdekű hírek terjesztése. Megjelenése után a nyilvánosság szervezését vállalta magára (vö. Habermas, J. 1993: 9). A sajtóanyag mint egyetlen forrásanyag megnevezésének jogosultságát a rendelkezésünkre álló kevés dokumentum támasztja alá.

A birtokok eladását megelőzően nagyrészt erdélyi lapokban olvashatjuk a nevét, míg az 1901 első felében aláírt szerződést követően a történelmi Magyarország különféle napi- és heti, vidéki vagy fővárosi lapjaiban is felbukkan valamilyen, nevéhez köthető hír. A vizsgált időszak meghatározásakor figyelembe vettem Eczken Sándor nevének első sajtóbeli említését, a birtok eladásának, illetve a földbirtokos halálának időpontját. Így két nagy csoportra oszthatjuk a róla megjelenő anyagot: 1. a még életében publikált sajtóközlemények (1875–1907) és 2. a halála után közreadott írások (1907 – napjaink). 

A birtok eladását megelőző évek (1875–1901)

Az áttekintett időszakban 30 alkalommal olvashatunk Eczken Sándorral kapcsolatos hírről. A cikkek többsége a kolozsvári lapokban jelent meg.

Eczken Sándor nevét először 1875-ben olvashatjuk a regionális sajtóban, amikor a marosludasi önkéntes tűzoltóegylet javára szerveztek táncvigadalmat. Nyárádi Dénes pénztárnok felsorolta azok nevét, akik felülfizetéssel támogatták a rendezvényt, ezek között találjuk Eczken Sándort is (Magyar Polgár. 1875. IX. évf. 39. szám).

Az 1875 és 1900 közötti időben Eczken Sándor 16 alkalommal adományozott különböző célokra táncmulatságokon. A táncmulatságokat Marosludason, Marosbogáton szervezték az önkéntes tűzoltóegylet, az olvasóegylet, a marosludasi felsőnépiskola, a népiskola könyvtárának megalapítása, a marosludasi és mezőbodoni református egyház javára, továbbá a marosludasi református templom építésére. Az említett időszakban három esetben távolabb élők megsegítésére is jótékonykodott. Az 1879-es szegedi árvízkárosultak, illetve a város megsegítésére (Magyar Polgár. 1879. XIII. évf. 66. szám), 1883-ban a bukovinai magyarok részére Marosludasról csak ő küldött 5 forintot (Ellenzék. 1883. IV. évf. 64. szám), továbbá ugyancsak egyedül ő támogatta Marosludasról 1895-ben a horvát börtönben sínylődő magyar vasúti munkásokat (Budapesti Hírlap. 1895. XV. évf. 331. szám).

1894 májusában kirobbant egy majdnem három hónapig elhúzódó vita a Kolozsvár hasábjain egy Veritas néven publikáló személy és a marosludasi református birtokosok között. Veritas 1894. május 28-án hosszasan értekezett a marosludasi református egyház megmentéséről (Kolozsvár. 1894. VIII. évf. 122. szám). A terjedelmes bevezető után rátért a fájó pontra, amely az egyház fenntarthatóságát ecsetelte. Veritas a nagyurakat hibáztatta, akik nem akarták tovább támogatni az egyházat, holott az elején nagy lelkesedéssel fogadták az ügyet. Majd kitért arra, hogy Eczken Sándor volt az egyetlen, aki előre megjósolta az egyház nehéz sorsát, azt indítványozva, hogy várjanak a templom és a papilak megépítésével, amíg anyagilag meg nem erősödik a közösség.

Június 9-én, ugyancsak a címlapon, megjelent Eczken Sándor válasza is (Kolozsvár. 1894. VIII. évf. 131. szám). Írásában öt pontba szedte érveit, melyek segítségével tisztázni szerette volna mindazt, amit Veritas nyilatkozott. Meglátása szerint a közösség nem rendelkezett elengendő alappal egy ekkora befektetés szerencsés lebonyolításához.

A továbbiakban a református birtokosok is reagáltak az őket ért vádakra (Kolozsvár. 1894. VIII. évf. 149. szám), Veritas pedig három egymást követő számban megjelenő válaszával zárta a kört (Kolozsvár. 1894. VIII. évf. 157., 158., 159. számok).

A Veritas által elindított cikksorozatból nemcsak a korabeli marosludasi református egyház nehézségeiről, belső konfliktusairól szerzünk tudomást, hanem Eczken Sándor személyéről, jelleméről, elveiről is, továbbá egy tőle származó írást is olvashatunk. Veritas csak szuperlatívuszokban beszélt Eczken Sándorról, megalapozva azt a beszédmódot, amely 1901-ben, a birtok eladásakor újra előtérbe került.

Az említett huszonöt esztendőben alig volt év, amikor Eczken Sándor ne jótékonykodott volna. Elmondható tehát, hogy Albisi Eczken Sándor nemcsak birtokainak kezelője, hanem a magyar nemzet sorsát szívén viselő filantróp, aki részt vett a közösségi életben, és legjobb tudása szerint szolgálta azt.

A birtok eladásának éve (1901)

1901-ben összesen 47-szer olvashatjuk Eczken Sándor nevét a magyar és román sajtóközleményekben. A kilenc fővárosi és a kilenc vidéki magyar lapból négy erdélyi kiadású. Az erdélyi román sajtóban is közzétették a telepítési akció mozzanatait, így a nagyszebeni Foia Poporului három egymást követő vasárnap számolt be a Marosludas mellé tervezett magyar telepítésről, a földbirtokosokról, illetve egy külön cikk erejéig felvázolta Eczken Sándor előéletét (Foia Poporului. 1901. IX. évf. 9. szám).

A magyar nyelvű cikkekben mind előnyös fényben tüntetik fel Eczken Sándort, tehát pozitív képet alkotnak róla: nemeslelkű, életerős, kiváló, híres mintagazda; neve, akarata, egyénisége súllyal bír; nagy nevű erdélyi adományozó; egy emberélet tisztes munkájának gyümölcsét hazája és nemzete boldogítására, erősítésére ajánlotta; nemes egyszerűségben élt, szorgalmasan dolgozott és most áldoz; a magyar ember hazaszeretetének szimbóluma: Eckenfalva; a jótékonyság apostola, a kis emberek pártfogója. Nemzeti hősként kezdik ünnepelni, olyan személyként, aki a magyar nemzet megerősödését, boldogulását tűzte ki életcéljául, és ennek érdekében cselekedett.

A marosvásárhelyi Székely Lapok kiküldött tudósítója 1901. február 24-i írásában a telepítés és az adományként elhíresült cselekedet mellett az Eczken tiszteletére rendezett ünnepségről is részletesen beszámolt. A címlapon megjelenő közleményben helyet kapott egy rövid életrajzi ismertető is, amely szerint Eczken Sándor 64 évesen, 1873-ban került Marosludasra, báró Bánffy Béla uradalmára mint gazdatiszt. Az uradalmat fix adminisztráció mellett bérelte, a báró halála után pedig 350 ezer koronáért megvásárolta (Székely Lapok. 1901. 41. évf. 17. szám). A nagyszebeni Foia Poporului is leközölte ezeket az információkat, annyi különbséggel, hogy Eczken a birtok megvásárlásához kölcsönt vett fel többek között marosludasi és mezőszengyeli románoktól. A birtok eladásakor pedig ezt a kölcsönt kellett törlessze. A birtok eladása nagyon meglepte a marosludasiakat, hiszen a birtokon 12 mezőszengyeli román család is dolgozott, amelyek most vehetik a világot a nyakukba. Az Andrássy-birtokról is az a hír járta, hogy adósság terhelte, ezért a gróf, jó áron, eladta a magyar államnak. A két nagy földbirtok eladása sok helybéli föld nélküli román család vesztét okozta, hiszen legtöbben ezek bérléséből éltek meg. A telepítés fenyegetést jelentett az itt élő románság részére (Foia Poporului. 1901. IX. évf. 9. szám).

Az 1901-es év első felében megjelenő hír mennyiségi mutatói tisztán tükrözik a sajtó véleményformáló hatalmát, erejét, mellyel a közvéleményt irányította. 19, politikai, gazdasági, társadalmi, vegyes tartalmú, független, közérdekű vagy akár élclap vállalta fel Eczken Sándor cselekedetének híresztelését. A román sajtóban a földbirtokos tettét érintő elismerő szavakkal a telepítés veszélyeit emelték ki, és mintegy cselekvésre buzdították a román elitet.

A birtok eladásától napjainkig (1901–2021)

1901-ben elkezdik az Andrássy- és Eczken-birtokok befásítását, majd a telepítéshez szükséges munkálatokat, így a sajtó figyelme erre a tevékenységre, a különféle pályázatok kihirdetésére terelődött. 1902-től minden hírverés a telepítési akcióval köthető össze, viszont az év márciusában I. Ferenc József királyi elismerésben részesíti Albisi Eczken Sándort: „a telepítés terén tanúsított hazafias áldozatkészségéért” (Budapesti Közlöny. 1902. XXXVI. évf. 69. szám).

1903-ban újra feltűnik Eczken Sándor neve egy nagyobb összegű adományozás kapcsán, amikor a kassai Rákóczi-szobor építésére gyűjtöttek (Magyarország. 1903. X. évf.).

Ugyanebben az évben kezdik hirdetni országszerte a Marosludas melletti telepek elfoglalási feltételeit. Ettől az évtől kezdődően, 2021-ig, már csak három alkalommal olvashatunk Eczken Sándorról mint magánszemélyről. Az első két alkalom az 1907-es esztendőhöz kötődik. Haláláról, illetve a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium javára létesített százezer korona értékű családi ösztöndíjáról közölt a média.

Egy 1909-es bejegyzés az Eczken-örökösök felhatalmazásából meghirdetett ingatlanok eladásáról értesítette az olvasókat (Székely Lapok. 1909. XLIX. évf. 129. szám).

1996-ban megjelent egy román nyelvű cikk az erdélyrészi telepítésekről. A szerző, dr. Ranca Ioan, két bekezdés erejéig az Eczken Sándorral kötött szerződés előnyeit taglalta.

A telepek leszármazottjai 2021 februárjában ünnepelték meg az andrássytelepi református és római katolikus templomban a két birtokossal kötött örök adásvevési szerződés aláírásának 120. évfordulóját. A megemlékezés gondolatát a Tóth Mária Orsolya doktori disszertációjához szükséges forrásdokumentumok feltárása tette lehetővé, ugyanis 2019-ben került elő az ifj. gróf Andrássy Gyulával kötött szerződés, így mindkét birtokossal kötött dokumentum tartalma ismertté vált. Az évforduló jó alkalomnak bizonyult Eczken Sándorral kapcsolatban az eddigi ismeretek összegzéséhez.

A szerződéskötést követő időszak, a kezdeti fellángolás ellenére is, inkább az új telepítvényről, illetve az ott élőkről szól, mintsem azokról a személyekről, akiknek köszönhetően megvalósulhattak ezek a telepek.

Következtetések

Amint az áttanulmányozott sajtóanyag (129 cikk) is bizonyítja, Albisi Eczken Sándor marosludasi földbirtokos népszerűsége abból ered, hogy bekapcsolódott a korabeli aktuális közéleti eseményekbe és diskurzusba. Tetteivel alátámasztotta a kortársai részéről érkező elismerés, tisztelet jogosultságát. 

Albisi Eczken Sándor teljes életét a jótékonykodás határozta meg, a róla szóló diskurzus ennek fényében bontakozott ki. Bár a földbirtok eladását követően a sajtóorgánumok egyike sem említi az 1901 előtti filantróp magatartását, mégis mint nagylelkű adakozót mutatják be. A szerződéskötést követő nagyszabású ünnepélyt leszámítva, a marosludasi közösség nem ünnepli, nem beszél róla 1995-ig, a telepítés 90. évfordulójára megszervezett rendezvényig, akkor is csak úgy említik mint egyikét azoknak a birtokosoknak, akik nemes céllal eladták földjeiket a magyar állami kincstárnak, hogy az majd magyar kisbirtokosokat telepítsen erre a zömében románok lakta vidékre. A lokális emlékezetben, a közelmúltig, csak mint Eckentelep és Mezőalbistelep egykori birtokosa jelent meg. A róla elnevezett két telep, Eckentelep és Mezőalbistelep méltó produktumai egy emberélet munkájának, az egykori telepesek leszármazottai pedig méltón ünnepelhetik azt a személyt, aki mindezt lehetővé tette. Eczken Sándor szavai ma is értékes felismerésnek bizonyulhatnak: „Hadd boldoguljon, erősödjék a magyar e hazában. Szaporuljanak kisbirtokosaink. Ezeknek végelgyengülése a haza pusztulását jelentené. Lökést akartam adni a földmivelési kormány által kezdett telepitési mozgalomnak és példát mutatni másoknak hasonló cselekedetekre...” (Hazánk. 1901. 8. évf. 50. szám).

Írta és előadta: 

Tóth Mária Orsolya néprajzkutató

Forrás:

1. Az 1894-es telepítési törvény V. törvénycikkelye: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=89400005.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D34 (utolsó megtekintés: 2021. augusztus 25.)

2. Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon, Darányi Ignácz M. Kir. Földmivelésügyi Miniszter megbizásából. A m. kir. földmivelésügyi miniszter kiadványa, Budapest, Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 1908, 235–270, 401–410.

3. Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban. Századvég, Gondolat, Budapest, 1993.

4. Ranca, Ioan: O strategie a deznaţionalizării românilor: schimbarea structurii etnice predominant româneşti a Transilvaniei prin colonizări, Marisia, 1996, 25. 197–210. Internetes elérhetőség: https://www.dacoromania-alba.ro/nr31/o_strategie.htm (utolsó megtekintés: 2021. ápr. 27.)

Augusztus 29-én, vasárnap Eckentelepen (Marosludas) kopjafát állítottak Albisi Eczken Sándor földbirtokos tiszteletére. 

Az eseményen részt vett a csíkszeredai főkonzulátus képviseletében dr. Balogh Attila Márton konzul. Tóth Mária Orsolya néprajzkutató Eczken Sándor életét bemutató előadást tartott, a kopjafát Czirmay Csaba Levente református esperes leplezte le. Táncolt a marosludasi Hajdina néptáncegyüttes, muzsikált a marosludasi Haricska zenekar. Ezután a jelenlévőket bőségesen megvendégelték.

Forrás: Népújság