Szüreti Bál 2024

 

25 éves a Hajdina néptánccsoport

„Úgy veszem észre, eljött a pillanat, hogy továbbra is feltétel nélkül szeressük egymást, továbbra is megadjunk egymásnak minden ajándékot, amit a hatalmunkban áll megadni a maguk teljességében, de tegyük ezt a helyiség két végéből, az utca két oldaláról, vagy a világ túlfeléről.” (Neale Donald Walsch: A kapcsolatokról)

E gondolattal indítható mindaz, aminek a múlt hét végén tanúja volt Marosludas és az Andrássytelep, a két rendezvény meghívottjai és az egybegyűltek. Ezek az érzések már a péntek esti fogadáskor, majd a hálaadó szentmisén, a néptáncosok felvonulásán és a koszorúzáson egyre erősödtek, mélyültek, majd a gála, az azt követő agapé, a táncház és a hazautazás újra felszínre hozta azokat. 

Halál helyett édes élet a marosludasi cukorgyárban

A nemrég szinte bezárt marosludasi cukorgyár a tulajdonosváltást követően immár napi 24 órában üzemel, hogy feldolgozza a félezer erdélyi gazdától érkező nyersanyagot. A cukorgyár 8800 hektár cukorrépaföldre kötött szerződést. Ennek köszönhetően mintegy 65 ezer tonna, botfalusi (Bod) márkanév alatt értékesített hazai cukrot fog előállítani, amivel visszaszorulhat az importmennyiség az országban. 

Mihaela Neagu, a marosludasi cukorgyár társtulajdonosa felhívta a figyelmet, hogy a feldolgozás során több melléktermék is keletkezik, melyek több területen hasznosíthatók, viszont Romániában nincs még meg a piacuk. Pedig jobb helyeken a melaszt főként az élelmiszeriparban, de a bioüzemanyag-előállításban is, a mésziszapot talajjavítóként, a répaszeletet pedig állati takarmányozásra, valamint biogáz-előállításra használják.