Marosludason tavaly december 11-én Kovács Ella kiemelkedő élsportolóról, a város szülöttéről nevezték el a sportcsarnokot. A névadási ünnepség éppen az atléta 60. születésnapjára esett, ami még különlegesebbé és emlékezetesebbé tette ezt a napot. Kovács Ellával a nevét viselő sportcsarnok előtt beszélgettünk.
– Óriási meglepetés volt számomra, hogy a város megtisztelt azzal, hogy egy sportlétesítményt nevez el rólam. Egy hónappal előtte szóltak, mert szükségesek voltak iratok, adatok a formaságokhoz. Nagy elismerés ez, örvendek neki, hogy az én városomban elismerik azt a teljesítményt, amit a sportban nyújtottam. Akárhová mentem, mindenütt mondtam, hogy ludasi vagyok, hogy magyar vagyok, Romániát képviselem, s erre mindig büszke voltam. Soha nem tagadtam le, hogy ki vagyok – fogalmazott Kovács Ella, aki örömmel találkozott velünk, a Népújság munkatársaival.
Kovács Ella középtávfutó országos Balkán- és Európa-bajnok volt. 1985-ben Athénban 800 méteren fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon bajnoki címet szerzett, 1992-ben Genovában megismételte ezt a bravúrt. 1991-ben a sevillai fedett pályás atlétikai világbajnokságon és a tokiói szabadtéri világbajnokságon bronzérmet szerzett, s ugyancsak bronzérmes lett az 1993-as stuttgarti szabadtéri atlétikai világbajnokságon. 1994-ben a párizsi fedett pályás Európa-bajnokságon ezüstérmes lett. 1992-ben a barcelonai olimpián hatodiknak ért célba.
Kérdésünkre, hogyan sikerült ilyen kimagasló eredményeket elérni, hogyan került el Marosludasról, és gyermekkori álma volt-e az atlétika, Kovács Ella elmondta, nem igazán volt az álma az atlétika.
– Miután Ludason befejeztem a nyolc osztályt, kilencediktől a marosvásárhelyi Bolyaiba kerültem, ott a kézilabdacsapatban játszottam. Aztán elmentem egy országos atlétikaversenyre, ahol megnyertem a 400 méteres síkfutást. Innen kezdődött az atlétikai pályafutásom, amelynek során 400, 800 és 1500 méteres távot is szaladtam. Miután kilencedikben megnyertem az országos versenyt, tizedik osztályban bekerültem a válogatottba. El kellett költöznöm Dévára, mert ott volt az országos központ, a híres tornászlányokkal jártunk a sportiskolába. Ott elvégeztem a XII. osztályt, de Déván maradtam még egy évet. Közben 1983-ban az edzőm kint maradt Németországban, sajnos. Ezt követően nem adtak nekem vízumot, a magyarságom miatt, attól tartottak, én is kint maradok külföldön. Nagyon szenvedtem emiatt, mert amikor a legjobb formában voltam, nem mehettem az olimpiára. 1983-ban 800-on én szaladtam a világ legjobb idejét, 1:55,61-et. Nagy fájdalom volt. Mert sokat dolgoztam, s nem tudtam learatni a munkám eredményét. Azóta is itt vagyok, nem mentem sehová. Az igazságtalanság ellenére volt annyi erőm, hogy ne mondjak le, és továbbmenjek. Azután Balázs Jolán javaslatára a Steauához kerültem. Először szocialista országokban versenyeztem, addig, amíg meg nem bizonyosodtak róla, hogy nem akarok Nyugaton maradni. Aztán már mehettem bárhová. A Steauánál fejeztem be a pályafutásomat, 36 éves voltam, amikor abbahagytam a sportolást. Utána tisztek testnevelésével foglalkoztam Nagyváradon, majd a nagyváradi Crişulnál voltam edző. Kapitányi ranggal nyugdíjaztak. A szüleim megbetegedtek, ezért kilenc éve hazaköltöztem. Sajnos mind a két szülőmet elvesztettem. Itt él a lányom és két kislány unokám, van egy támogatásra szoruló testvérem, miattuk is döntöttem úgy, hogy hazajövök. Ma már Ludas élhető város, bárhová el lehet utazni, hiszen Marosvásárhely és Kolozsvár között vagyunk – fogalmazott Kovács Ella.
A névadási ünnepségen részt vett a romániai atlétika krémje, köztük Doina Melinte, Maricica Puică, Violeta Beclea, Constantin Adița, Cristeana Cojocaru, Petru Dragoescu, Ghipu Gheorghe. Ezen élsportolókkal a mai napig jó viszonyt ápol Kovács Ella, annak ellenére, hogy világversenyeken ellenfelek voltak, a mai napig barátok maradtak. Mindig elismerték, hogy adott versenyen, abban a pillanatban egyik vagy a másik volt a jobb.
Forrás: Népújság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése